Annak idején, amikor még gyerek voltam, belénk nevelték mind otthon, mind az iskolákban a környezetvédelmi normákat: „Kapcsold le a villanyt!, Ne folyasd feleslegesen a vizet!, „Ne szemetelj, a szemétnek a kukában a helye”. Évekig nyugodt voltam, hogy mennyit teszek a bolygóért, hiszen a szemetet a kukába dobom! Igen ám, de hová kerül a szemét? Nagyon egyszerű: egy nagy kupacba és csak telik és telik és telik. Kína legnagyobb szeméttelepét 1994-ben úgy adták át, hogy 2044-ig képes lesz működni. Ezzel szemben 25 évvel korábban, 2019-ben teljesen megtelt. Töménytelen mennyiségű szemetet termelünk szerte a világban. Ezen ideje változtatnunk.

„Zero waste”, azaz nulla hulladék… Egyre többet hangoztatott kifejezés. Egyre inkább beleivódik a köztudatba, (legalábbis remélem), dehogy hogyan tudja ezt egy család, két gyermekkel kivitelezni, erről fogok most írni egy picit.

Az én környezetvédelmi törekvéseim két részre oszthatók: a gyerekek megszületése előtti és utáni időkre.

Amikor önálló életet kezdtem a fővárosban, kényelmi okokból is, de elkezdtem csapvizet inni. Mivel albérletben laktam, ráadásul pici volt a konyha, csak egy sima csapra szerelhető víztisztító berendezésem volt, ami engem teljesen kiszolgált, akkor is és most is. Kis helyen elfér, könnyen mozgatható. Nem termeltem vele felesleges műanyag palackot és nem kellett cipekednem sem, így két legyet ütöttem egy csapásra.

Aztán amikor ketten lettünk elkezdtünk szelektíven gyűjteni a hulladékot. Nagy szívfájdalmam hogy erre vidéken még nem született használható megoldás. A fővárosban hetente egyszer jön a szelektív hulladékos kukásautó, a lépcsőházban pedig két külön kukában gyűjthető a papír illetve a fém és műanyag szemét. Ezzel szemben vidéken külön napokat jelölnek ki (általában havonta!), külön zsákokat lehet megvenni, de azért is el kell menniük az embereknek. És ennek az az eredménye, hogy sokan nem foglalkoznak vele, zutty bele minden a kommunálisba. Ezen még szerintem lenne mit reformálni. (De addig, amíg pár évvel ezelőtt a kommunálist is sok helyen nem vitték el hetekig, addig kicsit okafogyottá válik ez az utópiám.)

Amit még a gyerekek előtt is és után is fontosnak tartottam: ha nem muszáj, nem vettem új ruhákat. Igyekeztem használt ruhákat vadászni magamnak. Itt még nem tudtam, hogy mekkora kárt okoznak a „fast fashion”-ös márkák… Imádtam a turikban vadászni az egyébként divatos darabokat! És ez ma is így van! 

Aztán jött a következő fejezete az életemnek, amikor megszülettek a gyerekeim. Azt tudtam, hogy semmiképpen sem szeretném, ha cumisüvegnek néznék a vegyszeres flakonokat, így ezeket gyorsan igyekeztem elhasználni és soha többé nem tették be a lábukat az ajtómon. Helyettük inkább ecetet, citromsavat, szódabikarbónát használtam. Rá kellett jönnöm, hogy ezekkel is hasonló hatást érek el, és közben nem kerül vegyszer vizeinkbe. Mosni mosódióval mosok, folteltávolításra folttisztító sót vagy marhaepe szappant használok, mosóparfümmel és ecettel öblítem a ruháinkat. Fürdőszobában vízkőtelenítésre citromsavat, fertőtlenítésre citromsavat és alkoholt használok. WC illatosításra pedig WC olajat. Egyedül a mosogatógépembe nem sikerült itthon kreálnom saját tablettát, mivel sosem sikerült a poharaknál elérnem csillogó hatást, ezért kerestem egy alternatívabb megoldást: az egyik drogéria saját márkás termékét találtam megfelelőnek. Természetes anyagokat használnak és papír csomagolásban van. 

Az első lurkónál még nem, de a másodiknál kaptam egy nagy zacskó mosipelust, hogy próbáljam ki nyugodtan. Mondanom sem kell, szerelem lett! Gyorsan be is szereztem a készletünket. Imádtam, hogy nem lett tele két naponta a kukánk, nem kellett boltba vagonszámra vásárolni, csak leakasztottam a szárítóról és már mehetett is a popsira! Nem szidtak a szomszédok, hogy miért nem rózsaillatút nyom a gyerek a pelusba. És azért a praktikum mellett olyan mintájuk van a pelusoknak, hogy az ember könnyen elcsábul… Arról nem is beszélve, hogy nem kellett popsi krémet sem használnunk, hiszen a gyerkőc popsija pont ezektől az eldobható, műanyag pelusoktól lesz piros. Egyszóval friss Anyukák: Mosira fel!

Utána a csapból is elkezdett folyni, hogy „Le a műanyag zacskókkal”. Na akkor elővettem a jó kis 40 éves varrógépemet és darab függönyökből varrtam magamnak zacsikat. Azóta abban veszünk zöldséget, gyümölcsöt. Mosható, kis helyen is elfér, egyszóval praktikus, higiénikus.

Tisztálkodásban is törekedtem a hulladékcsökkentésre: papírcsíkba csomagolt szappanokat vettem. Élvezem, hogy amikor elutazunk egy kisebb dobozba belefér a samponszappanom, az intimszappanom, és a fürdéshez használt jobbnál jobb illatú természetes alapanyagokat tartalmazó szappanok. Dezodornak szintén természetes összetevőket tartalmazó, kenhető krémdezodort használok, ami fém tégelyben van és általában visszaváltható.

„Azokra a napokra” pedig beszereztem egy intim kelyhet, ami orvosi szilikonból készül, tehát teljesen megbízható, higiénikus. Varrógéppel pedig varrtam magamnak egy mosható betét készletet, így a menstruációs ciklus teljes mértékben hulladékmentes lett. 

Mivel Mi egy társasházi lakás 2. emeletén lakunk így meg sem fordult évekig a fejemben, hogy komposztálok. Pedig a háztartási hulladék 2/3-a általában konyhai hulladékból áll, aminek nagy része komposztálható. Informálódtam, így most egy nagy ládában giliszták teszik a dolgukat: konyhai hulladékot alakítanak át a növények számára értékes humusszá. Aminek a muskátlijaim és a fűszernövényeim nagyon örülnek. Apropó fűszernövények: mivel szeretek főzni, az is nagy álmom volt, hogy komplett fűszerkertem legyen (bár ez még mindig álom!), de mivel az erkélyen korlátozottak a lehetőségek, így csak a gyakran használt fűszereket nevelgetem: oregánó, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, citromfű, menta, snidling. A lényeg: ezeket sem kell boltban, csomagolt formában megvenni és azért a friss fűszereknek utánozhatatlan az íze és illata az ételekben!

Amikor adódott ez a lehetőség a Környezetbarát életmód csapatánál, hogy leírhatom a törekvéseimet a „zero waste” életmód felé, azon kezdtem el gondolkodni, mikor váltak ezek az életmódbéli változások tudatossá. Mert ha átgondolom, mikor indult nálam ez a változás, akkor kb. 7-8 évvel ezelőttre tenném. Ezalatt az idő alatt szépen fokozatosan, de sokat változtattam a saját és a környezetemben élő emberek szemléletében is. De még mindig van hová fejlődjek. Még mindig műanyag tubusból nyomom ki a fogkrémet, a fogkefém is műanyag, a nassolni valókat is műanyag zacskóból öntöm ki, majd az megy a kukába… Rengeteg minden van, amin még lehet és kell is változtatnom. Egyet biztosan tudok: ha kis lépésekben is, de megéri a váltás. Hiszen gyermekeink jövője a tét! Kedvenc David Brover idézetemmel zárnám is írásomat: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” Hát vigyázzunk Rá!       

- Zsigri Zsuzsanna